KépalbumokVideótárTérképekE-mail Kapcsolat, elérhetőségekArchívum Adminisztráció

Hagyományainktól eltérően ez évben nem október 6-án emlékeztünk meg az 1848-49-es Szabadságharc és Forradalom honvédtisztjeiről, hanem 2010. október 11-én 18 órai kezdettel a Művelődés Házában.
Az emlékmű koszorúkkal és mécsesekkelNagy örömünkre szolgált, hogy ezúttal Jászkisér Város lakosságai is fontosnak tartotta, hogy megjelenjen és közösen emlékezzünk. Tárogató hangjaival kezdődött az ünnepség, melyet Nagy Csaba nyíregyházi tárogató művész szólaltatott meg. Az est folyamán többször is megszólaltatta hangszerét, melyen 1848-49-es dalokat, kuruc nótákat játszott. A Himnusz közös eléneklése után Gubicz András jászkapitány köszönötte a megjelenteket, majd 1 perces néma felállással emlékeztünk az ez évben elhunyt Dessewffy Sándorról, Dessewffy Arisztid egyenes ági leszármazottjáról, valamint Balogh Márton túrkeve kunkapitányára, az Állami Népi Együttes szólistájáról, népdalénekesről, aki többször kápráztatott el bennünket csodás énekével. Hajdú László polgármester nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Molnár László, a szolnoki Szigligeti Színház tehetséges, fiatal színésze Babits Mihály Petőfi Koszorúi c. versét mondta el.


"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"
Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.
Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!
Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"
Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!


Molnár László szavalata  után Hermann róbert előadása következett, aki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. Szakterülete az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc kutatása, melyről több könyve is megjelent már. Ez alkalommal nem az akkori események elevenedtek meg előttünk, hanem a megtorlás áldozatairól esett szó. Nemcsak arról az Aradon kivégzett 13 honvédtisztről, hanem a megtorlásban életüket vesztett katonákról is.  A magyar történeti köztudat nagyobbrészt csak az 1849. októberi bosszúhadjárat során vértanúhalált szenvedetteket tartja számon, holott a kivégzések már jóval korábban, 1849 januárjában megkezdődtek. Haynau több rendkívüli haditörvényszékeket hozott létre. Ezek közül először a pozsonyi cs. kir. rendkívüli haditörvényszéket állították fel 1849. július 10-én, majd Pesten, Aradon, Kassán, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesvárott, Pécsett, Nagyszebenben is. Ezek a haditörvényszékek 1854-ig álltak fenn, s ítélkeztek katonai és politikai bűnügyekben. Az aradi haditörvényszék nagyobbrészt a honvédtisztek ügyeit tárgyalták, a pesti elsősorban a politikusok ügyeiben ítélkezett. A haditörvényszékek mellett több rögtönítélő törvényszéket is felállítottak, főleg a köztörvényes kategóriába tartozó személyek ügyeivel (rablás, gyújtogatás, gyilkosság) foglalkoztak, de jó néhány katonaszökevényt vagy gerillát is ezek ítéltek el. Közvetlenül a harci cselekmények után, rögtönítélő eljárással végeztek ki polgári személyeket. Rögtönítélő eljárások során kivégzettek illetve szabályos vizsgálat és hadbírósági ítélet alapján kivégzettek sorába is jónéhány civil és katonai is áldozatul esett. Október 6-án aztán kezdetét vette a politikai és katonai elit elleni megtorlás. Ezen a napon Pesten főbe lőtték Batthyány Lajos grófot, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét, Fekete Imre gerillaszázadost, s ugyanezen a napon Aradon a honvédsereg három tábornokát és egy ezredesét, kilenc tábornokot pedig felakasztottak. A dátum kiválasztása nem volt véletlen: 1848-ban a bécsi forradalmi nép ezen a napon végzett Theodor Baillet de Latour táborszernagy, cs. kir. hadügyminiszterrel. Márpedig a bécsi kormánykörök meg voltak győződve arról, hogy a bécsi forradalmat és Latour halálát a magyarok, köztük Batthyány titkos akciói okozták. „A magyar társadalom számára azonban komoly sokkot jelentett, hiszen 1795 óta először került sor arra, hogy nagy számban hajtottak végre politikai okokból halálos ítéleteket. A magyarországi kivégzéseket az is megkülönböztette a többi európai forradalmat követőktől, hogy Magyarországon a megtorlás számarányát meghaladó mértékben érintette a politikai és katonai elit tagjait. A cél tehát nem egyszerűen az elrettentés volt. A győztesek meg akarták fosztani az országot a politikai és katonai elittől, hogy az országot ezáltal képtelenné tegyék egy újabb, hasonló szabadságharcra.”
Majd a Jászkisériek Baráti Egyesülete nevében dr. Nemes András elnök és Gubiczné dr. Csejei Erzsébet átadták Hajdú László polgármesternek az Aradi Vértanúk emlékművének adományozó levelét. Eután az ünnepség az emlékműnél folytatódott, ahol Nagy Csaba a tárogató hangjaival hívta az ünneplőket. Bolla János hagyományőrző huszár 1848-49-es éneke után a koszorúzás következett. Népviseletbe öltözött lányok egy-egy mécsest helyeztek el a 13 aradi vértanú emlékére, majd a jelenlévők a megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. Akik eljöttek szép rendezvényen vettek részt. Örülünk annak, hogy a Jászkisériek Baráti Egyesülete törekszik arra, hogy megőrizzük ezeket az ünnepeinket és átadják ismereteiket, tudásukat az ifjúság számára. Törekednünk kell arra, hogy ünnepeinket, hagyományainkat megőrizzük, hiszen csak így őrizhetjük meg magyarságunkat.