KépalbumokVideótárTérképekE-mail Kapcsolat, elérhetőségekArchívum Adminisztráció

Bordás BélaA most bemutatott jászkiséri mesterről már olvashattak az érdeklődők a Kisér újság korábbi számában riportot. Mégis a vele készült beszélgetést adjuk közre, mert azóta egyre ismertebb a neve ország szerte. Bordás Béla komondor mester-tenyésztővel és feleségével, Katikával beszélgettünk. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, minden mozdulatukban érződik a kutyák (elsősorban a komondorok) és az állatok iránti szeretet. Szinte kérdezni sem kellett, már mesélték az elmúlt esztendők alatt megtörtént sztorikat.
- Arra lennénk kíváncsiak, hogyan lesz valakiből kutyatenyésztő, hogyan kezdődött?
(Katika válaszol rögtön) Nálunk nem volt kutya otthon, sőt féltem is tőlük. De a komondor az nem kutya, családtag, ettől nem kell félni. (Majd Béla veszi át a szót.) Először volt egy németjuhász, gyönyörű szép fekete jószág volt. Sajnos meg kellett tőle válnunk. Majd volt egy tacskónk, aki számolni is tudott. Aztán egy kuvasz került a házhoz, ami sajnos lebénult, el kellett altatni. De, hogy egy nap se teljen el kutya nélkül, jött a komondor. Úgyis mindenki a komondorhoz hasonlította a kuvaszunkat. Jászberényben ismerősöktől szereztük meg első komondor kiskutyánkat, mely Jászkapitány Délceg névre hallgatott. Ezzel indultunk. Nem is akartuk vinni kiállításra, családtagnak szántuk. Akitől vettük, ő beszélt rá minket vigyük el kiállításra, mert szép, formás kutya. Budapesten rendezett kiállításra mentünk el, teljesen tudatlanul, minden tapasztalat nélkül. A harmadik díjat hoztuk haza. Nagyon sok érdeklő vett körbe minket, ekkortól járunk kiállításokra. Egy kiállítás alkalmával találkoztunk szintén egy komondor tulajdonossal, aki szuka kutyájának keresett jobb helyet és rám gondolt. De hát én nem akartam tenyésztéssel foglalkozni, de addig erősködött, míg nálam kötött ki a szuka. Szeptemberben hoztam el és már januárban hat kiskutya született. Innentől fogva foglalkozunk a kutyatenyésztéssel. Azóta ismerik nevünket országszerte a kutyások. No és szinte a világ minden részén is van kutyánk. Még Thaiföldön is található a Jászkiséri Kócos Kennelből származó komondor.
- Melyik díjra vagy a legbüszkébb, vagy melyik jelent legtöbbet?
Elsősorban az osztrák magyarfajta kutyatenyésztők klubjának különdíjára. De a legbüszkébb pedig a Csupor által megkapott díjra: 150 éve, amióta jegyzik a kutyakiállításokat magyar kutya, magyar tenyésztésben magyar gazdánál még nem volt világ győztes és azóta sem volt. Ezen kívül számtalan díjat, oklevelet kaptunk a különböző kiállítások alkalmával.
- Milyen tapasztalataitok vannak a komondorral?
A lányunknál az öregebb kutyájuk egyidős Annával, legidősebb unokánkkal. Anna úgy tanult meg járni, hogy a kutya szőrébe kapaszkodott. Nagyon vigyázott, hogy nehogy elessen, odafigyelt a gyerekre. Hihetetlen barátságos, gyerekszerető, családszerető, de nagyon durva is tud lenni, ha elrontják, nem megfelelően bánnak vele. Nem igazán iskolázni való kutyák. Nem lesz belőlük sosem őrző-védő kutya. Volt egy eset pl. amikor elvitték kutyaiskolába a tulajdonosok. A kiképző lett a gazda, a tulajdonosok pedig a játszótársak. Az lett a vége, hogy a kutya elfoglalta a lakást, megharapta a háziakat. Kénytelenek voltak lecserélni egy másik fiatalabb kutyára. A kutya hozzánk került, de még ránk is morgott, alig bírtuk megfogni. Végül sikerült hurkot dobni a nyakára és elvinni az új gazdájához házőrzőnek. De bizony még a fát is elforgácsolta, ismét kénytelenek voltunk megkötni. Aztán szájkosarat tettem rá és mintha kicserélték volna a kutyát. Azonnal mellém igazodott, szót fogadott. Így tudtam csak az új gazdájára rá bízni. Aztán még kapott mellé egy szukát is. Tehát tanulság, ezt a fajta kutyát nem szabad kiképezni. A komondor az alföldi, sík tájak házőrző kutyája, aki a nyáj között sétálva védte a rábízott jószágot a támadások ellen.
- Milyen gondozást igényelnek?
Nem igényes fajta, nagyon igényli a szeretetet, hízelgő fajta, de csak a gazdájával. Szőrének hosszúsága a korától függ, kb. 30-35 cm és nem vedlik. Négy éves korára éri el teljes hosszát. Szőrük nemezesedik, ezért szét kell tépkedni, főleg ha kiállításra megyünk. Sokat bajlódunk velük, kemény munka a velük való foglalatosság. Jó pár éjszakát töltünk a kiskutyák mellett is. Volt amikor pótdadát is fogadtunk, amikor több volt a kiskutya. S ha nem volt elég a tej, akkor tehéntejjel, kecsketejjel is pótolni kellett.
- Gondolom nem egyszerű a táplálásuk sem?
A nagyok testméretükhöz képest hihetetlen keveset esznek, a kölykök viszont sokat. A komondor nagyon keveset mozog, nem ugrálós fajta. Amikor kifejlett korára válik, elfekszik, csak keveset járkál. Szeretik a lóhúst, a marhahúst, csirkét, halat, kapnak mellé kukoricát, árpát, búzát belefőzve a hússal. Nagyon sok zöldséget, sárgarépát, céklát, cukorrépát kapnak még mellé. Mindent, ami a kertben megterem, azt kapják a hússal együtt. Emellett kapnak csontot is.
- Milyen felkészítést igényel egy-egy kiállítás?
Mindenekelőtt meg kell fürdetni. Fülét ki kell takarítani. Rendben kell tartani a hátsófertályukat is, ki kell vágni onnét a szőrt, mert itt van az egyik legnagyobb fertőzésveszély. Nyáron fialtatni sem igen tanácsos, általában ősszel vagy tavasszal vannak kiskutyák, mert a nagy hőség ellen is kell védekezni. Szőrüket nem szabad fésülni, csak tépkedni. A régi, ősi komondornak széles szalagos volt a szőre. Sokkal ellenállóbb mindennek. Most is ez a "trend". Vigyázni kell, mert nehezen szárad a szőre és gombás betegségek forrása lehet. Szőrét akkor is ledobja, ha bolhája van, ezért ez ellen is védekezni kell.
- Most készültök kiállításra?
Most még nem. Húsvétkor rendezett kiállításra nem szoktunk menni. Nálunk még mindig családi ünnep a húsvét. Évente egyébként 10-12 kiállításra megyünk el, ami elég strapás és anyagiakban sem kevés.

További információk és képek a www.kocoskennel.fw.hu oldalon találhatók!

 

Vissza!